Normális, ha vannak nehéz érzéseim az anyaként?

A várandósság és az anyává válás izgalmas ugyanakkor kihívásokkal teli időszak. A pszichológia ezt az időszakot normatív krízisnek tekinti. Testi és lelki változások során megyünk keresztül és meg kell találnunk magunkat az új anyai szerepünkben. Felszínre törhetnek a gyermekkori élményeink, meg kell birkóznunk a társadalmi elvárásokkal és a hozott mintáink diktálta működésekkel.

Olyan helyzet elé állunk, amilyenben még sohasem voltunk, ezért ne is várjuk el magunktól, hogy azonnal minden helyzetre tudjuk a választ. Gondoljunk arra, hogy amikor pályakezdőként kerülünk egy munkahelyre, mennyit kell tanulnunk, mennyit hibázunk és mennyi segítségre van szükségünk. Amikor elvárjuk magunktól, hogy anyaként rögtön minden rezdülését értelmezni tudjuk a pár napos-hetes babánknak az olyan, mint amikor egy álláshirdetésben pályakezdőt keresnek három éves tapasztalattal.

A szülővé válás normatív krízisében át kell alakítanunk életmódunkat, prioritásainkat és új megküzdési módokat kell kialakítanunk.

A fontos kapcsolatok is mind átalakulnak, különösen erős ez a hatás a párkapcsolat és a várandós nő és édesanyja kettősére vonatkozóan. Ez a folyamat sokszor különféle érzelmeket válthat ki bennünk, beleértve az örömöt, a boldogságot, a szeretetet, de ugyanakkor a stresszt, a bizonytalanságot és a szorongást is.

Meg kell találnunk az egyensúlyt a saját igényeink, vágyaink és az anyaság elvárásai között. A szülővé válás normatív krízise egyéni tapasztalat, nincsenek 100%-ban jó tanácsok, az öngondoskodás behozza az anya, az apa és a család igényeit is a csecsemővel való érzelmi kötelék kiépítése közben, a folyamat ettől is válik valóban egyedivé.

A krízissel való sikeres megbirkózást nagyban segíti a támogató-, az anya, a szülők kompetenciáját erősítő (nem pedig azt megkérdőjelező!) környezet.

Napjainkban az anyaság magányos műfajjá vált ez nagyban hozzájárul a mentális problémák kialakulásához. A régi mondás, hogy „egy gyerek felneveléséhez egy falu kell” igaz. Korábban a generációk együttélése és a szülővé válás körüli rítusok segíthették azt, hogy az anyák ne magányosodjanak el és ne égjenek ki a gyerekek körüli teendők sűrűjében.